Az alábbiakban próbálom összeszedni a leggyakoribb okokat, ami miatt a felületre felhordott zománcfesték nem szárad meg:

- Lehet, hogy túl hideg van. 5-10°C alatt akár hetekig is eltarthat a száradás, fagypont alatt pedig tönkremehet a festék. A megoldás az, hogy a festék és a festett felület hőmérséklete ne legyen 10 °C alatt a festéskor és azt követően a teljes száradásig.

- Lehet, hogy túl nagy a levegő páratartalma, vagy a telítettsége higítóval, ezért nem tud a higító elpárologni. Ezen intenzív szellőztetéssel könnyen lehet segíteni.

- Lehet, hogy túl vastagon kentük a festéket (és esetleg nagy melegben). Ilyenkor a festék felszíne hamarabb szárad meg, mint az alsóbb rétegek, és az ott levő higító beszorul, a felső megszáradt rétegen keresztül már nem tud eltávozni. Megoldás: "Várni csak várni, mindig csak várni..."

- Lehet, hogy rossz higítót használtunk, vagy edző helyett higítót, esetleg higító helyett edzőt, szóval nem azt öntöttük össze, amit kellett volna. Hát ez bizony baj. Ha több napnyi várakozás után sem szárad meg, esetleg repedezik, vagy más ronda tüneteket produkál, akkor le kell kaparni a felületről, és újrakezdeni a festést.

- És persze előfordulhat, hogy a gyártó a ludas. Ez elég ritka (tényleg!), mivel mind a bejövő alapanyagokat mind a kimenő készterméket mintavétellel laborban ellenőrzik, és egy gyártás általában 500 kg és 3 tonna közötti mennyiség, tehát egyetlen doboznyi festék nem lehet hibás, csak egy komplett gyártásnyi, az pedig több ezer darabot jelentene. De ettől még előfordulhat ez is, ilyenkor egy hibás vagy rosszul adagolt szikkatív, száradást segítő adalék lehet a ludas a dologban. Mindenesetre ilyenkor meg kell kérni a festékboltost, hogy hívja ki a gyári képviselőt reklamációkezelésre.

A sarkokon és alsó élen viszonylag hamar sérülések szoktak keletkezni, amelyek egy idő után rozsdásodnak is. Ez csupán esztétikai hiba, láttam már csupa rozsda húsz éves hűtőt is kiválóan működni, de persze ha igényesek vagyunk, akkor a sérülések előbb-utóbb bántani fogják a szemünket.

A felújítással kapcsolatban először is azt szeretném javasolni, hogy legyünk elnézőek magunkkal szemben. Házilag nem tudunk sem olyan szép, sem olyan tartós festést produkálni, mint a gyári. A festéshez használhatunk kádzománcot vagy autózománcot. Én a spray-s kivitelt javaslom, egyszerűbb, gyorsabb, és szebb a végeredmény. Zsírtalanítsuk a festendő felületet (nitrohigító, körömlakk lemosó, vagy erős konyhai zsírtalanító), csiszoljuk le a rozsdát, takarjuk le azokat a részeket, amit nem akarunk festeni, és finoman, óvatosan több vékony rétegben fújjuk le a felületet. Javaslom, hogy ha lehetséges tegyük vízszintessé a festendő felületet (fektessük el a hűtőt), hogy elkerüljük a megfolyást és szebben ki tudjon feszülni a festés.

Nagy felület festésénél (pl. ajtó) ugyanígy kell eljárni, természetesen ilyenkor a teljes felületet elő kell készíteni (zsírtalanítás, csiszolás, portalanítás). A kisebb mélyedéseket, hibákat érdemes a teljes felület festése előtt helyileg festeni, egyrészt hogy kicsit kipótoljuk a felszín egyenetlenségét, másrészt hogy eltűntessük a színkülönbséget a fehér festett és a nyers fém színe között. A festék büdös, úgyhogy nagy felületet inkább a garázsban fessünk. A legyeket, muslicákat és szúnyogokat a száradás idejére próbáljuk kizárni, ha ez nem megy, akkor egy kés hegyével minél hamarabb piszkáljuk ki, mert a friss festés még újra kifeszül, de a félig száradtban már megmarad a nyoma.

Sok sikert!

A festékek kiadósságát a gyárak ideális körülmények esetére adják meg, tehát a csomagoláson feltűntetett adat az elérhető maximum, amennyiben tükörsima, csiszolt, alapozott felületünk van és persze a legjobb minőségű festőhengert használjuk. Így lehetséges az, hogy amíg a zománcfestéken vagy a falfestéken 12-15 m2/liter kiadóssági adatot olvashatunk, addig a gyakorlatban általában 10m"/ literrel számolunk, mert egyrészt a körülmények sohasem ideálisak, másrészt sajnáljuk a pénzt a méregdrága festőhengerre, harmadrészt pedig 10-el könnyű fejben szorozni.

Vannak azonban helyzetek, amikor a 10 m2/liter sem érhető el, és a festék kiadóssága a felére-harmadára "romlik". Természetesen itt nem arról van szó, hogy valami baj van a festékkel, sőt még csak nem is a festő hibája, hanem a felületé. Minél rücskösebb, egyenetlenebb, girbe-gurbább a festendő felület, annál rosszabb kiadóssággal kell számolni. A fotón látható felületnél pl. 3 m2/liter volt a valós kiadósság.

Ne feledkezzünk meg továbbá arról, hogy a gyári adat egy rétegre vonatkozik, márpedig az egyrétegű festés az esetek 99%-ában nem elegendő. Jó minőségű festékeknél többnyire a két réteg már elég a megfelelő tartós védelemhez, de a gagyi kategóriában akár 3-5 réteg is kellhet, mire elégedettek vagyunk az eredménnyel. De ezzel már elkanyarodtam egy kicsit a régi vesszőparipámhoz: nem mindig az az olcsó, aminek alacsony az ára!

Valaha régen volt egy Cellkolor nevű termék. Amikor indult, úgy 20 éve, az első széria egy kedvező árú és jó minőségű, alapozás nélkül is fémre-fára kenhető festék volt. Aztán hamar utólérte magyar betegség: egyre olcsóbb lett.


Ez persze jelentkezett a minőségben is, emlékszem egyszer úgy 6-7 éve egy idős úr járt nálam az üzletben, Cellkolort keresve. Próbáltam rábeszélni valami jobb minőségű festékre, de ő ragaszkodott hozzá, mert "ez bevált, minden évben ezzel festem a kerítést". Maradt tehát bennem a kérdés,vajon ha egy év alatt lekopik, akkor miért is ehhez ragaszkodik?

Aztán megszülettek a Cellkolor (máshol Celli) reinkarnációi, végül már 3-4 terméket is hívtunk "Cellkolornak", különböző ár és minőségi szinteken.

Az utóbbi néhány évben azonban a Polifarbe Kft. kezelésében új életre kelt a márkanév, és ma már egy teljes termékcsoportot jelöl, alapozótól a vizes zománcig. Újra él tehát a Cellkolor.

Az attól függ! A festés legnehezebb és leginkább munkaigényes része a felület előkészítése. Régi festékek eltávolítása, tapaszolás, csiszolás, finomjavítás, újabb csiszolás, stb. Ebbe lehet megizzadni, a festék felhordása már a szép része.

Ha tehát elégedettek vagyunk a felülettel, és csak színt akarunk váltani, vagy felfrissíteni, valószínűleg jól elboldogulunk magunk is. Ha viszont hibákat kell kijavítani, korábbi rétegeket eltávolítani, esetleg vakolni, glettelni, gittelni, akkor jobban járunk, ha festőt hívunk.

Persze azért nem árt referenciát kérni, hogy a "festőnk" látott-e már valaha festéket és ecsetet, mert egy kontárnál még a házilagos kivitelezés is jobb.

Ez a lakk már majdnem kalapácslakk :-)

A lakk már a felkenéskor szétugrik és kisebb-nagyobb felületeken kráteres lesz. Ez bizony olaj, zsír vagy szilikon jelenlétére utal. Lehet, hogy korábban a lakásban használtak valamilyen szilikonos bútorápolót (pl. Pronto, de ma már szinte mindegyik szilikonos). Vagy a kivitelező cipőjét pucolták ki előző este (a cipőápoló is szilikonos). Az is lehet, hogy a kedvenc apósunk csupa jószándékból öntött egy kis lenolajat a lakkba, mert 20 évvel ezelőtt ezt látta a mestertől (na ja, csak az oldószeres lakk volt). Az is lehet, hogy az ecsetet vagy hengert használták korábban valamilyen olajos vagy viaszos anyag kenésére. A lényeg, hogy megtörtént a baj. Mi a megoldás? Mivel utólag nehéz kideríteni, mi okozta a problémát, azért a következő réteg felhordásához használjunk új eszközt (csiszoló, ecset vagy henger) és bontsunk új doboz lakkot. A lakkozást megelőzően csiszoljuk meg a felületet egészen addig, amíg a hiba el nem tűnik, takarítsuk le a felületet alaposan, majd kezdjük el felhordani a lakkot. Elvileg már nem szabadna újra előfordulnia a hibának, mert az első 1-2 réteg lakk már lefedte, lekötötte a szennyeződést, de ha mégis újra jelentkezik a probléma, ismételjük meg a folyamatot.

A felhordáskor jelentkező habosodás száradáskor is megmarad a felületen

Vizes lakkoknál eddig két általam ismert problémából adódott ilyen. Az egyik amikor túl gyorsan szárad a lakk (nyári kánikula, száraz levegő, padlófűtés, túl nagy huzat, stb.) és nincs ideje "kifeszülni" a felületen. Ekkor egyszerű a megoldás: csiszoljuk át a felületet, hogy a hiba eltűnjön, majd szűntessük meg a probléma okát (kapcsoljuk le a padlófűtést, vagy várjunk estig, amíg a kánikula alább hagy) és jöhet a következő réteg lakk. Sajnos a másik eset az, amikor hibás gyártásba futunk bele. Ez elég ritka, én a húsz év alatt egyszer találkoztam ilyennel, de előfordulhat. Ezt leginkább onnan tudhatjuk, hogy a fenti megoldás nem működik. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne dobjuk ki a lakkot, annak fedelét és feliratait, valamint a számlát vagy blokkot, ami igazolja a vsárlást, mert a reklamáció kezeléséhez ezekre lesz szükségünk. Megkereshetjük az üzletet, ahol vásároltuk a terméket, vagy a gyártót/importőrt is (rajta van a dobozon a címe), általában készségesen állnak rendelkezésünkre. (oldószeres lakknál egyébként még az okozhat ilyen jelenséget, ha nem várjuk meg az előző réteg teljes megszáradását).

Száradást követően elválik a vizes lakk a felülettől

Méghozzá szép nagy levelekben. Szinte biztos, hogy korábban valamilyen kemény oldószeres lakkal volt kezelve a felület. Erre a vizes lakk nem tud jól megtapadni. Sajnos itt nincs mese: visszacsiszolni, és jöhet egy oldószeres lakk. Bármilyen büdös is, sajnos itt csak az fog működni. Néha még mindig előfordul, hogy a parkettás nitrolakkal "alapoz", mert a korábbi oldószeres lakkoknál "ez már bevált". Ne higgyünk neki!!! Vizes lakk alá sose kenjünk oldószerest.

Ja és kedves barátaim: nem kell megijedni, hibák mindenhol előfordulhatnak, nyugodtan használjunk csak vizes lakkokat, hiszen a gyermekeink egészsége és a környezeti szennyezések csökkentése egyaránt ezek használatát követeli meg. Jelenlegi tapasztalatok alapján a reklamációk 1 ezrelék alatt vannak, úgyhogy figyelmes használat mellett biztosan jól fog sikerülni a lakkozás.

Kenéskor és száradás közben kifehéredik a lakk és könnyen lekaparható

Tetol a kulcsszó. A Tetol egy égéskésleltető só (illetve sóoldat) amivel a tetőszerkezetet kezelik. Néha előfordul, hogy csupa jószándékból a tetőtérben levő fapadlót, parkettát is lekezelik Tetollal. Sajnos mivel ez az anyag vízben oldható, ezért amikor a vizes lakkot rákenjük ez újra feloldódik, és szétmarja a vizes lakkunkat. Tehát Tetollal kezelt fára vizes lakkot (és lazúrt) nem tudunk kenni. Megoldás: alkalmazzunk oldószeres lakkokat, lazúrokat, ezeknél általában nem jelentkezik a probléma (eddig még sose jelentkezett, de azért jobb az óvatosság, alkalmazzunk próbakenést).

1-től 5 évig. Kis igénybevételnek kitett helyen esetleg tovább, ha tényleg jó minőségű és a kivitelezés is megfelelő volt. Min múlik a tartósság?

Kelet-Európában bizonyos okokból kifolyólag 40 év kihagyás volt a természetes anyagok használata terén, míg ez tőlünk nyugatabbra egy folyamatos együttélést, fejlődést jelentett. Más szóval: nekik a kultúra része az olajozás, viaszolás, a generációk egymástól tanulták. Nekünk sajnos újra kell tanulni.

A padló olajozása több előnnyel is jár: elősegítjük a fa természetes lélegzését, telítjük a fát (így pl. nem szívja magába a felmosóvizet), szép esztétikai hatást kölcsönzünk neki és könnyen takaríthatóvá tesszük a felületet. Mindezt olyan anyaggal, ami sem a környezetre sem az egészségünkre nem káros.

Azonban a padló pont olyan kemény (vagy puha) marad, mint a kezelés előtt. Nem véletlen, hogy az olajozás, viaszolás elsősorban a keményfák felhasználása során terjedt el. A puhafákat - mint pl. a borovi vagy lucfenyő - lakkozzuk, mivel önmagukban sérülékenyek, és így szükségünk van egy kemény bevonatra a felületükön. Ilyenkor ha törődni akarunk mások és a magunk egészségével, akkor használjunk vizes lakkot.

Olajokat, viaszokat idehaza a PNZ, a Biopin és az Auro kínálatában találunk. Vizes lakk is van több gyártónál, én a Köbert, a Balakryl Polyurexet és a Bona lakkokat ismerem.

Gyakorta hallom a vevőktől, hogy a "multiban" vásárolt beltéri falfesték nem takart, 4-5 réteg kellett mire látszott, hogy valamit kentek a falra. Szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy ezek a 14-15 literes kiszerelésű falfestékek általában 999 forinttól 1999 forintig terjedő sávban kaphatóak. Egy másfél literes ásványvíz 100-150 forintos árban elérhető, míg ezek ízesített változata 180-250 forint között kapható. Tehát amikor 15 liter víz áráért vásárolunk 15 liter falfestéket, akkor hasznos lenne elgondolkodni, vajon mi van a dobozban, és ne csodálkozzunk, hogy nem takar, színezve foltosodik, és kenéskor lefolyik a falról. Ha igényes falfestéket szeretnénk vásárolni, akkor sajnos ennél jobban ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. Persze csak kannára vetítve, mert 3000-4000 forint körül már alérhető olyan falfesték, amelyik 1-2 rétegben is kiválóan takar, tehát összességében semmivel nem drágább, mint a 4-5 réteget igénylő, de féláron kapható társa. Ráadásul ezzel könnyebb dolgozni.